Kerekek csendesen surrogva
Viszik a folyosó mélyébe
Satnyácska lábának izgalma
Görcsösen remeg át testére

A lány furcsa járással közelít
Megtörik légies lényében
Varkocsa, mozgását követi
Villan a szürkület fényében

Orcáján félszegnyi csepp mosoly
Rebbenő lélegzet szívében
Verdeső madárként elbotol
Omlik a fiúja ölébe

Átfogja lázasan kezeit
Lelkének tükre a szemében
Erőt az évekből így merít
Sóvár múlt izgalma, erénye

Világot feledve menekül
- Rossz szemmel nézett az érzése -
Szerelme karjában elmerül
Forró csók, lopott perc féltése

Kerekesszékben röpke idő
Száll tova pillanat élménye
Szétfoszló álmokat összesző
Nem adja fel soha REMÉNYE!

HJon